Novemberi rózsa

Novemberi rózsa

Te sápadt kicsi novemberi rózsa
a fűre hullott száraz lomb felett,
észrevesz-e a város zord lakója,
és megérti-e halk üzeneted?

Tavasz vagyok az őszi hervadásban,
mosolyom minden ködön átragyog,
csak így érdemes élni a világban,
fényt osztani, mielőtt meghalok.

(2000. november 30.)

Krizseváci keresztút

Míg kapaszkodunk fölfelé a hegyre,
bukdácsolva az éles köveken,
megállunk közben egy-egy stációnál,
és imánk áttör a kéklő egen:
körös-körül a távoli hegyormok
a reggel ködös párájában úsznak,
kéttornyú templom tündököl a fényben,
és a harangok messze bongnak-búgnak.
Uram, jó nekünk itt pihenni nálad,
míg lelkeinkből fölszáll az ima,
kemény, izzasztó, nehéz utunk végén:
könyörögj értünk, Anyánk, Mária!

(Medjugorje, 2001. június 24-én)

Békesség a Földön...

Karácsony van, és szomorú a lelkem...
Megyek a havas tájban, zord hidegben,
és eltűnődöm: miért nincsen béke
itt lenn a Földön, az emberszívekben?

Kis rózsaszínű felhőpamacsok
úsznak ott fönn az alkonyati égen,
alámerül az izzó napkorong
a fákon túl, a távol messzeségben.

Uram, mily csodaszép a te világod!...
De mért bántják egymást az emberek?
Miért, miért nincs béke a szívekben,
miért van annyi bánat, gyűlölet?

Szeretnék minden embert átölelni,
s fölrázni lelkük: az Isten szeret!
Legyetek csöndben, vegyétek már észre,
és fogadjátok be a Gyermeket!

(2001. Karácsony)

Emlékezés

Ragyogó, csendes őszi délelőtt...
S míg beárad a fény az ablakon,
most kéne megállítni az időt,
és elmerengeni a múltakon.

Hetvenkét év! ...mily gyorsan tovaszállt
a szép gyermekkor... S hol van jó anyám,
aki mellettem féltő gonddal állt,
s elindított az élet tavaszán!...

És körülvett a szerető család,
a jó férj és a négy okos gyerek,
a tanítványok és az unokák,
kikért a lelkem annyit reszketett.

Köszönöm Uram, hogy még mindig élek,
hogy az őszi fény most is rám ragyog,
hogy ajándékba kaptam sok-sok évet...
Most már ha hívsz is: íme, kész vagyok!

(2002. november)

Adventi koszorú

Négy kicsi gyertya gyúl ki a sötétben,
szelíden ontva fényét, melegét,
s biztat, hogy nekem is van küldetésem,
hirdetni Advent szép üzenetét:

Legyél mécses a téli éjszakában,
s vigasztalj: testvér, ne hagyd el magad!
Dereng a fény a hajnali homályban:
Jézus közénk jön, és velünk marad!

(2002. november 28.)

Béke

Napfény és csend ölel körül,
Dalol a lelkem és örül,
A kéklő égbolt rámnevet...
...Még hallgatnak a fegyverek.

Szunnyadó mag a föld alatt
Érzi, hogy süt rá fönt a nap,
S hiába tél, hó, zord fagyok:
Az Élet mindig győzni fog!

(2003. március 4.)

Téli reggel

Fehér zúzmara ül a kopasz fákon,
párák úsznak a hajnal kék ködében,
majd a kelő Nap izzó, tüzes gömbje
előbukkan a délkeleti égen.

Ébredj lelkem! Az Isten szól ma hozzád
a Csend öléből hívó, halk szavával:
szabadulásod napja már közel van,
fölvirrad ím a béke hajnalával!

(2003. december)

Ildikó

Ragyogó szemek mosolya,
ártatlan ajkak bíbora,
tevékeny, szorgos kezecske,
szép, szelíd dallam, halk zene,
élet, csupa szív, csupa fény,
boldog jövendő, szent remény –
s mindez belőled árad rám,
Ildikó, kicsi unokám!

(2003. december)

Kinga

Te vagy az aranyhajú kislány,
késő ajándék, drága napsugár,
a népes család féltett kincse,
zord télben támadt fénymosolyú nyár!

(2003. december)

Nagycsütörtök

Ó rettenetes, ó szent éjszaka!
A hold sápadtan imbolyog az égen...
Néma árnyék az Olajfák kertjében:
Az Úr leroskad, s vérzik homloka.

Most látja még az ünnep asztalát
A vágyva-vágyott búcsú-estebéddel,
Az övéinek osztott szent Kenyérrel,
Melyben megsokszorozta önmagát.

Beleborzong, hogy közel van az óra,
S csókkal érinti arcát árulója,
Kit barátjaként óvott s szeretett...

Már fonják tövisből a koronáját,
Már ácsolják a szörnyű kereszt fáját,
S belé vág a Szó: Elvégeztetett.

(2004. március)

Ima az irgalmas Jézushoz

Uram,
Te azokat is szereted,
akik nem tudnak Rólad,
Te azokat is szereted,
akik nem hisznek Benned,
Te azokat is szereted,
akik káromolnak,
akik átszögeznek,
akik még ma is
halálodért lihegnek.
Hát engem ne szeretnél?
A jobb latorral kérlek:
meríts el engem
irgalmasságodnak tengerében
most és halálom óráján.
Amen.

(2004. április)

Imádság munkakezdés előtt

Mennyei Atyám!
Fényed rám ragyog,
Az új nap elé
Veled indulok.
Te adtál észt és
Alkotó kezet,
Erőt munkámhoz,
S benne örömet.
Kísérd lépteim,
Légy mindig velem,
Hogy tegyem dolgom
Szépen s lelkesen!

(2004. augusztus)

Kirándulók éneke

Teremtő Atyánk ránk bízta a Földet,
és bőkezűen mindent ad nekünk,
Őt hirdetik a hegyek és a völgyek,
ligetek, rétek, fenyvesek és tölgyek,
és Benne lüktet egész életünk.

Értünk teremtett bogarat, virágot,
az erdők mélyén száz madár dalol,
hűs patak zúgja: neve legyen áldott,
s óvja meg nékünk ezt a szép világot,
míg a kék égbolt védőn ránk hajol.

(2004. augusztus)

Vasárnapi kérdés

Vasárnap reggel... Zengnek a harangok,
az ég tündöklő kékbe öltözött,
de körülöttem zúg, zajlik az élet,
csak bámulom a tülekedő népet
a piacon s az üzletek között.

Nyugalom áldott napja, hová lettél?
Hová rohantok, balga emberek?
Miért nem álltok meg egy röpke percre,
hogy jó Atyátok otthonát keresve
békét találjon fáradt lelketek?

(2004. szeptember)

Sóhajtás

Oltárod asztalán
szeretnék virág lenni
tenyered vánkosán
szeretnék megpihenni
és szeretném, ha bennem
gyönyörködnél Isten
amint én is csodállak
teremtményeidben

(2004. szeptember)

Minden napod ajándék

Már minden napod ajándék,
ahogyan múlnak az évek,
az ég is mosolyog rád még,
és hűsít a csöndes árnyék,
amikor járod a rétet.

Még hallod, ha fönn a fákon
suttog az alkonyi szellő,
egy mókus futkos az ágon,
s mint habfehér, bűvös álom
úszik az égen a felhő.

Még lenne időd szeretni,
s megállni néha egy szóra,
emberek vigasza lenni,
s naponta hálát rebegni,
mert ajándék minden óra.

(2004. szeptember)

Április

(Magdi unokámnak)

Hajnalfény árad
hűs szellők szállnak
tavaszi kertben
madárka rebben
mogyoró-ágon
fölszáll az álom
színes virágok
járják a táncot
fénylő szemekkel
ébred a reggel
zengő madárdal
benned is szárnyal
mosolyogj végre
vissza az égre!

(2005. április 15.)

Virág a betonrengetegben

A fal tövénél, lent a járdaszélen
kis kék virág bújt ki egy csöppnyi résen.
Mindig csodálom, mily szívós az élet:
gyűszűnyi föld számára már elég lett,
pár harmatcsepp, egy csókos napsugár,
s belőle nevet rám a fénylő nyár!

(2005. június)

Szeptember

Tárt kapu, nyitott ablakok...
Az őszi fényben ballagok,
s a térről áldón néz le rám
édes, egykori iskolám.

Jó tanítóim! arcotok
a falak mögül mosolyog.
Ti rég porladó hűs kezek!...
... Egy fohászt mondok értetek.

(2005. augusztus)

Napkelte

A láthatáron, kéklő félhomályban
egy rózsaszínű fénycsík bújt elő,
aztán nőtt, nőtt, s tűzpiros gömbbé váltan
fölizzott csókjától a zöld mező.

(2005. október)

Sárga – kék

Ragyogó sárga
őszi virágok
már égre nézek
még földön járok

ragyogó kék ég
biztat a jóra
hogy legyek készen
ha üt az óra

(2005. november)

A panelházak árnyékában

Lakótömb... Zaj, por kavarog a térre,
autók lehelnek bűzt a tiszta égre...
...Uram, ha ma itt élnél, milyen volnál?...
A síró kisgyerekhez lehajolnál,
és körülötted csend volna és béke.

(2006. május)

A kertben

A fenyőágon kis madárka ült,
Dalolt, csivitelt, aztán elrepült.
Uram, hogy tetszett e kis dal neked!
Bár bennem is így lelnéd kedvedet...

(2006. június)

Forró nyár

Szinte izzik a lég a napsütésben,
Egy felhı sincsen odafönn az égen,
A száraz fűben tikkadó virágok...
Égeti lelkem is az ősi átok,
És mint a szarvas hűs forrás vizére,
Úgy szomjazom az Isten kegyelmére.

(2006. július)

Nyári este

Szép, tücsökzenés, langyos nyári este,
az égen sziporkázó csillagok,
lelkemnek békét, tiszta fényt keresve
az úton hazafelé ballagok.

Míg megyek, megyek lelkemet kitárva,
és megérint a csillag-végtelen,
már nem köt többé tér-idő korlátja:
az Örök Eszmét vágyva keresem.

(2006. augusztus)

Napfényben

Hűvös szellőben
kiállsz a napra
melege csókol
fénye cirógat
így hajol hozzád
az örök Isten
s fürdeti lelked
szeretetében

(2006. augusztus)

Őszi emlék

Mézédes szőlő
dús arany fürtök
az egész kiskert
napfényben fürdött
szép piros almák
csüngtek az ágon
egy tarka lepke
ült a virágon
jó szilvalekvár
íze a számban
s illata áradt
szét a határban

(2006. szeptember)

Hóvirágok

Az ablak alján – téli napsütésben
kinyílt néhány szál kicsi hóvirág.
Kibújtak sáros földből hófehéren,
bókoló szirmuk tündököl a fényben,
s hirdeti: mégis szép ez a világ!

(2007. január)

Szegények

Ott fekszik lenn a földön
borgőzös lehelettel
rongyokkal letakarva
talán már nem is ember
– és mit tehetek érte? –

Ott fekszik fönn az ágyon
zihálva tehetetlen
már a szavát se értem
a szeme alig rebben
– s mit adhatok még néki? –

Ott áll az utcasarkon
cigaretta a szájban
fiatal s nem tudja mért él
mi dolga e világban
– ó de hiába szánom! –

Ott őrjöng révületben
a diszkó vad zajában
s azt hiszi attól boldog
ha elmerül a mában
– jaj szegény elbutított! –

Ó mennyi szépség jóság
ami nem kerül pénzbe
de nem hallja nem érti
ha zúgnám is fülébe
– csak a szívem fáj érte... –

(2006. december)

Szükségem van rád

(Idős ember tűnődése)

Az embereknek nincs szüksége rám,
mert gyámoltalan és öreg vagyok,
és visszalökik kinyújtott kezem,
pedig nem kérni, adni akarok.

Ez a világ már nékem idegen,
rohanó tempó, autók százai,
gépek zajában, rút, vad zenében
az Úr szavát már alig hallani.

Testvér! egyedül vagy te is, tudom!
Neked is hiányzik egy jó barát.
Mi lenne mondd, ha megfognám kezed?
Testvér! nekem még szükségem van rád!

S ha mégis eltaszít a bús közöny,
egy fény ragyogja át az éjszakát,
a Csend öléből megszólít az Úr:
Gyermekem, ne félj, szükségem van rád!

(2007. január)

Májusi reggel

Tűzpiros rózsák
zöld bokor ágán,
illatok szállnak
hűs szellők szárnyán,
hófehér szirmot
kerget a szél,
rigófütty szárnyal,
ébred a reggel,
kinyílt az ég is
kéklő szemekkel,
fürdik a fényben
minden mi él.

(2007. május 15.)

Kísértés

Uram, ó hányszor kísért
a jogosnak vélt átok,
itthagyni, elítélni
ezt a romlott világot,
s akkor vérző szívedből
egy sóhaj szólít kérve:
ne utáld a világot,
mert én meghaltam érte.

(2007. október 24.)

A szentek köztünk élnek

A szentek köztünk élnek
szelíden csöndesen
s csak néha titkon érzed
a fényt a melegséget
mit mosolyuk üzen
egyszerű kis anyókák
sugárzó emberek
rajtuk átszűrve hull rád
a mindent osztó Jóság
az égi Szeretet

(2007. december 13.)

Már csak a szeretetre szomjazom

Már csak a szeretetre szomjazom,
mert elmúltak a szép, derűs napok,
az úton lassan, némán ballagok,
és csak a szeretetre szomjazom.

Mikor fiatal voltam és vidám,
nem bírtam látni reszkető fejet,
vén, ráncos arcot, eres kezeket,
mert még fiatal voltam és vidám.

Most kezdem egyre jobban érteni,
miért szomorú sok árva öreg,
mert ők már senkinek se kellenek,
most kezdem őket jobban érteni.

Már csak a szeretetre szomjazom,
amiből oly keveset osztogattam,
irgalmad Uram, könyörüljön rajtam,
már csak a szeretetre szomjazom.

(2008. február 3.)

A harmincadik családtag

Drága kicsi Gergő,
csöpp dédunokám,
hálát adok érted
élted hajnalán.

Sóvárogva várt rád
a népes család,
s büszkén zár szívére
jó anyád, apád.

Mosolyogva nézünk,
erős vagy és szép,
boldog jövőt hozó
égi ajándék!

(2008. február 11.)

Valaki vigyáz rád

Úgy érzed, nem tudsz hinni többé,
mert meghalt benned valami,
de tudd meg: él az Örök Jóság,
s fogja sóhajod hallani.

Úgy érzed, nem tudsz imádkozni,
és küzdeni sincs már erőd,
pedig valaki őrzi lépted,
ha szemed nem is látja őt.

A koromsötét éjszakában
egy biztos kéz vigyáz, vezet,
ha félsz, átölel puha-lágyan,
s nem hagyja veszni lelkedet!

(2008. február 17.)

Egy kicsi kék virág

Anyák napjára – piciny cserépben
kaptam egy tő fokföldi ibolyát.
Kis kék virága rámnézett szépen,
és benne láttam lányom mosolyát.

Csak öntözgettem kevéske vízzel,
már rég elhervadt rajta a virág,
de húsos, kerek, zöld levelével
még hónapokig élt, virult tovább.

S ím, örömömre a kis kék szemek
újra kinyíltak egy téli napon,
így üzent általuk a szeretet.

De pár nap múlva búsan láthatom:
halott virágon hervadt levelek,
csak az emléke él már s fáj nagyon.

(2008. július 25.)

Üvegen át

Ülök a buszon… és a téli nap
szelíden simogatja arcomat,
amint fénye az ablakon beárad.
… Bár lennék én is ilyen üveglap,
mely átengedi áldó csókodat
– ó Örök Jóság! – a fázó világnak…

(2009. január 19.)

Veronika

(a keresztúton)

Az irgalomnak áldott szentje ő!
...Vállán kereszttel jön a szernvedő,
ő kézbe fogja kendőjét, a szépet,
s letörli arcáról a verejtéket.

Korunk lánya, bár megértenétek,
sóvárog, sír e bús világ felétek,
hogy jóságotok puha keszkenője
enyhülést hozzon minden szenvedőre.

(2009. július 9.)

Köszönöm Uram…

Köszönöm Uram, hogy megáldottál
Hosszú élettel, jó egészséggel,
Szép nagycsaláddal, sok reménységgel,
S az úton végig mellettem voltál.

Köszönöm Uram a tehetséget,
Az örömöket és a gondokat,
Hogy egyengetted mindig sorsomat,
Ha próbára tett a földi élet.

Egyedül kezdtem, s lett nagy családom,
Az utódokban magamat látom,
Mert folytatódik bennük életem.

Értük könyörgök nappal és éjjel,
S őket egyetlen nagy öleléssel
Szerető karjaidba helyezem.

(2009. október 30.)

Téli ködben

Komor, sötét a téli ég,
ködöt szitál a messzeség,
rádtelepszik a gond, a bú,
és minden olyan szomorú…

Bár messze még a fénylő nyár,
benned ragyogjon a napsugár,
hogy attól melegedjenek
a fényre szomjas emberek!

S ha majd leszáll az éjszaka,
és nem világít csillaga,
te légy parányi gyertyafény,
mely szétterül a csend ölén.

(2010. január 6.)

Kistestvér

Nemrég egy családba
nagy öröm érkezett,
három gyerek mellé
kistestvér született.

Mikor hazahozták
kórházból a babát,
meghatódva nézte,
szemlélte a család.

Csodálták kis kezét,
hadonászó lábát,
pihés fejecskéjét,
ici-pici száját.

Anyuka megszólalt:
Nézzétek, gyerekek,
itt a kicsi testvér,
ugye, szeretitek?

Akkor az egyik „nagy”
lábujjhegyre állva
nagy csókot lehelt a
baba homlokára.

(2010. április 14.)

Reggeli fény

Szembesüt vélem a keleti nap,
hűs szellő simogatja arcomat.
Kerékpárján egy kismama repül,
pótkocsijában két kisgyerek ül.
Útra hajlik a rózsafa ága,
nekem dalol a kerti madárka,
s mint fehér felhők a kéklő égen,
szállok én is a reggeli fényben.

(2010. június 8.)

Ima a hazáért

Szentek földje, édes szép hazám,
itt születtem, itt nevelt anyám,
itt tanultam gazdag nyelvedet,
itt találok végső nyughelyet.

Boldogasszony, égi jó anyánk,
ezer évig vigyáztál reánk,
szent királyunk népét bízta rád,
ezentúl is védd e szép hazát!

(2010. augusztus 20.)

Még visszavárlak

Még visszajössz újra,
becsöngetsz egyszer,
belépsz az ajtón,
leülsz a konyhaszékre,
eléd teszem a tál befőttet,
fogom a kezed,
hallom a hangod…
Nem igaz, hogy elmentél örökre,
nem igaz, hogy hiába várlak,
csak egy álom volt, rémes álom,
még visszajössz újra.
Utazunk együtt a vonaton,
sétálunk föl a hegyre,
imádkozunk fiaddal
a bazilika hűvösében.
Nem igaz, hogy elmentél örökre,
még visszavárlak,
édes, szívemről szakadt gyermekem,
üzenj még odaátról,
imádkozz értünk,
hogy találkozzunk egyszer
az Isten Ölén.

(2011. január 21.)

Mint riadt kismadár

Mint riadt kismadár
csak hallgatom a csendet,
csak nézem szánva őket,
a némán szenvedőket,
s fölsír bennem a kérdés:
Miért? Hová?

Mint riadt kismadár
félek a szenvedéstől,
a zúgó széltől,
lehullani az ágról,
félek a semmibe veszni,
félek az elmúlástól,
elveszíteni mindent,
akit s amit szerettem…
Ennyi az élet?  

Mint riadt kismadár
arcod keresem vágyva,
ó titokzatos Isten!
Szeretnék nálad lenni,
a bizonytalan létből
egy biztos kézbe esni,
és megnyugodni,
hogy nem éltem hiába.

(2011. október)

Te jobban tudod

Urunk, ó szánj meg, ha lelkünk lázad,
mert szenvedéstől terhes életünk,
de bízunk benned, nincs bölcsebb nálad,
s te jobban tudod, mi a jó nekünk.

(2011. november)

Búcsúzom

Ó mily félelmes titok a halál!
Mert nem szólsz többé, s nem térsz vissza már…
És miket tudsz, amit mi nem tudunk,
Hogy meddig tart, és hol zárul útunk…

Én hiszem mégis, hogy már odaát
Megtaláltad az igazi Hazát,
A földi élet nem fáj ott neked,
Ölébe vett az Örök Szeretet…

Emléked áldott

Emléked áldott, oly sokan szerettek,
és köztünk élsz, bár elpusztult a tested,
már őrangyalunk lettél, égi lélek…
Üzenj, odaát van még ébredés,
hogy örök érték volt e gazdag élet,
s szenvedésed megváltó szenvedés.

(2012. április)

Az éjszaka fényei

Úgy érzem, lassan elnyel a Sötét,
s nem látom többé a Fény reggelét,
nyomaszt az éj, a néma fájdalom,
már meghalt minden régi szép dalom,
feketén hull rám, elborít a Csend.
S akkor kinyílik az ég odafent,
néznek rám szelíd fényű csillagok,
arcod a sűrű éjen átragyog.
Uram! nekem már nem vagy idegen,
mert közösséget vállaltál velem,
emberré lettél, testvéred vagyok,
és karjaidba zársz, ha meghalok.

(2013. január)

Mennybemenetel

Az alkony csendje leszállt a hegyre,
már búcsúznom kell tőletek.
Én, a Mester, barátotok voltam,
és szerettelek titeket.

Most az Atyához megyek, s a Földön
árván maradtok nélkülem.
Ha szétszóródtok a nagy világban,
hol találkoztok majd velem?

De ha a másik létbe átviszem
e sebzett, látható testet,
a Kenyér által osztom szét magam,
hogy mindenkié lehessek.

(2013. február)

Pünkösd

Az ötvenedik nap delén
kiáradt szívükbe a Fény,
s mentek hirdetni fennen, bátran
az élő Krisztust a világban,
és a lelkekben tüze még
ma is ég!

Minden értelmes gondolatban,
minden alkotó mozdulatban,
fényt osztó, gazdag lelkületben,
mindent ölelő szeretetben
ott a Lélek, az éltető
Ős-Erő!

(2013. március)

Kezedbe adom

Örökkévaló, titokzatos Úr,
aki fenntartod a világokat,
téged kereslek lankadatlanul,
pedig mindenben látom arcodat.

Kezedben futnak össze a szálak,
fényes nappalon, sötét éjszakán,
ami megtörtént, mind jelen nálad,
s mind, ami történni fog ezután.

Piciny életem perc a végtelenben…
De találkozni hol fogok veled,
s azokkal, kiket e Földön szerettem?...
…Uram, kezedbe adom lelkemet!...

(2013. október)

Magadra vetted

Magadra vetted az életünket, mikor gyermekként e földre születtél, kétezer éve, karácsony éjjelén. Magadra vetted fáradságunkat, mikor dolgoztál az ácsműhelyben, s verejtékeddel megszentelted azt. Magadra vetted a bűneinket, mikor beléptél a Jordán vizébe, s így indultál el küldetésed útján.

Magadra vetted a gondjainkat, míg tanítottál, és gyógyítottál, és jóllakattad a sok éhes embert. Magadra vetted fájdalmainkat, mikor szenvedtél értünk a kereszten, s Atyád kezébe adtad lelkedet. Magadra vetted a halálunkat, mikor átléptél az égi hazába, és ott ölelsz át ha majd meghalunk.

(2014. március)

Advent: várakozás

Homályos ezredévek esengő, halk imája sírt föl vágyón a mélyből a Megváltóra várva.	Pénz, divat, gépek rabja az ember, s ma is árva, a zajban csöndre vágyik, s egy nagy Találkozásra.
Ó Uram, én is várom gyötrődve, mégis békén, hogy megláthassam Arcod földi utamnak végén.

(2014. november)

Esztike néni üzen

Még látom, amint hajlott háttal
jársz-kelsz kis kapával a kézben,
alkonypírban úszik a házfal,
míg átnézel a kerítésen.

Bár benőtte a fű a kerted,
és csöndben alszol örök álmot,
ablakod alól rámnevetnek
a gazból kinőtt hóvirágok.

(2015. január)

Requiem

Kilépni az Időből kilépni a Térből a Mindenség szívében megpihenni végül

elaludni öledben ó szerető Jóság átélni a Végtelent s mindez már valóság

 

(2015. február)

Hegyi túra

Az évek súlya vállaimat nyomja,
és fárasztó már az út fölfelé.
De a kis patak hűvös vize csobban,
s bársony fű tárul lábaim elé.

Míg bámulom az ég ragyogó kékjét,
hallgatom a sok dalos madarat…
Aki képes még valamit csodálni,
nyolcvanon túl is fiatal marad!

(2015. március)

Tavasz: feltámadás

Harangszó zeng a hajnali szélben,
fellegek úsznak a kéklő égen,
kicsi madárkák füttyszava árad,
és bólogatnak virágos ágak,
vége a fagynak, vége a télnek,
feltámadásról szól ma az ének!

(2015. április)

Hogyan szeresselek?

Ha nem gondolsz rám,
akkor is szeretlek,
ha fáj a lelked,
ott vagyok melletted,
ha elfáradtál,
szívemre ölellek,
mondd meg hát végre,
hogyan szeresselek?

(2015. augusztus)

Öreg cseresznyefa

A kertben
sok szép fiatal gyümölcsfa mellett
félig kiszáradt, vén cseresznyefa
állt szomorúan, búsan, öregen…
Már rég elszáradt sok-sok büszke ága,
de egy élelmes, csacsogó madárka
az odújába kis fészket rakott.
Hordott élelmet a fiókáknak,
de csivitelt, ha a szomszéd macska
a korhadó fa felé ballagott.

Aztán tavasz lett, s újra kivirágzott
az öreg fa! Hófehér ruhája
szelíden ringott a tavaszi szélben.
Mert élni akar, és gyümölcsöt hozni
a Teremtő munkatársaképpen.

És nézem, nézem vágyva, meghatódva
a hófehérbe öltözött öreg fát…
Mert én is öreg vagyok már, de újra
föltámad bennem is az élet vágya:
szeretnék élni, használni, örülni,
mosolyt osztani a beteg világnak,
és fiatalos, szelíd lelkülettel
hálát dalolni az Élet Urának.

(2016. április)

Hordozni őt

A zajos utcán némán ballagok,
de körülöttem minden zaklatott,
futnak, rohannak autók, emberek,
s én nem találom köztük helyemet.
Túl bonyolult lett már az életünk...
Hogyan élne az Úr ma is velünk?

És magam előtt látom Máriát,
ő szíve alatt hordja Szent Fiát,
áldás kíséri apró lépteit,
és nem tudják, hogy Isten jár ma itt.
Pedig általa hozott életet
a Földre szállott Örök Szeretet.

Csak őt szeretném már követni én,
hogy belőlem is áradjon a Fény,
Jézust hordozni, ki ma reggelen
a Kenyér által eggyé lett velem!

(2016. dec. 5.)

Rózsát álmodsz

Rózsát álmodsz a sivatagba,
Napfényt a sötét otthonokba,
Reményt a beteg, bús szíveknek,
Megbékélést a nemzeteknek,
Elásni minden csatabárdot,
Óvni, szeretni a világot,
Amit Rád bízott Teremtője,
És ajándékba kaptál tőle.

(2017. jan. 22.)